Ráléptünk az Istenek Útjára: túra az Amalfi-part felett

Az Amalfi-partszakasz az egyik leggyönyörűbb tengerpart, ahol eddig jártunk, de szezonban gusztustalanul sok turista látogatja. Persze lehet mondani, hogy aki nem bírja a tömeget, utazzon inkább máshova, vagy menjen szezonon kívül. Ez is egy megoldás, de Amalfi kihagyhatatlanul szép, és nem véletlenül akarja mindenki nyáron látogatni. A másik opció, hogy olyan kevésbé népszerű programlehetőségeket keres az ember, mint a túrázás, ami lehet, hogy fárasztóbb, de látványban még akár többet is adhat, mint mondjuk egy hajókirándulás. Erre pedig nincs is jobb lehetőség annál, minthogy mi magunk is végigjárjuk az Istenek Útját (Path of Gods túraútvonal).

Az óriáscitromokról híres Amalfi:

A Dél-Olaszországban, Nápolytól délre található Amalfi-part a Tirrén-tengerre, azon belül is a Salernoi-öbölre néző gyönyörű partszakasz, ami 1997-ben az UNESCO Világörökség listájára is felkerült. A mindössze 40 km hosszú Amalfi-part egyik nagy vonzerejét a sziklás partra épült, lépcsősen kialakított települések festői látványa jelenti. Ilyen például Amalfi, Praiano, és persze a social mediában elhíresült Positano városa is.

▲ Képek Amalfiról, és az Amalfi felett található hegyi falucskáról.

Az Amalfi-part másik nevezetessége a citromlikőr (limoncello). Ezt tradícionálisan február és október között készítik a partszakaszon termesztett helyi sorrentoi citromfajtából. A városokat járva úton útfélen találkozik az ember ezzel a nálunk megszokott citrom-félékhez képest jóval nagyobb termésű citrommal, amit mindenféle ételbe bele tudnak csempészni - amellett, hogy nyers gyümölcsként is kapható, találkoztunk különféle citromos édességekkel, óriásfagyival, és persze citromszószos raviolival  is.

▲ Pillanatképek Amalfi szűk utcáiról.

A Path of Gods túraútvonal:

7.6 km - Szintemelkedő: 235 m - 780 m

A túraútvonal Pianillo városának délnyugati határából, a Bomerano városrészből indul. Mi a túra előtti éjszakára ide foglaltunk szállást, így reggel csak kisétáltunk a szállásról és már indultunk is a túrára, de Amalfiból is egy 1 órás buszúttal megközelíthető a túra kezdőpontja. Bomeranon belül több útjelző tábla is mutatja a Path of Gods irányát, így könnyen meg lehet találni a túra kezdőpontját. Eleinte még sokszor gyümölcsöskertek határában és különböző elhagyatott épületek mellett halad az út, gyönyörű kilátással a tengerpartra. 

▲ A Path of Gods eleinte még kertek határában és elhagyatott épületek mellett halad.

▲ A turistaúton legelésző kecskék

Az út nagy részében alig van szintkülönbség és nincs is igazán kitett szakasz, így aránylag könnyű a túra, viszont elég sziklás az úttalp, ezért érdemes kényelmes, jó tapadású túracipővel készülni. Én egy egyszerű utcai szandálban voltam, az szörnyen csúszott, ráadásul a nyári szárazság miatt nagy a por, amitől rettenetes koszos lett a lábam...

▲ Ilyen az út nagy része: árnyék sehol, az úttalp poros, sziklás, és csúszós, de mindez megéri a gyönyörű kilátás miatt.

A kilátás persze végig gyönyörű, ahogy 400-500 méter magasságban haladunk a tenger felé emelkedő, mészkő és dolomit kőzetekből álló sziklák felett. Ezek a kőzetek egyébként kb. 145-200 millió évvel ezelőtt képződtek, amikor az olasz csizma területét még egy hatalmas óceán borította, és csak akkor kerültek felszínre, amikor kb. 10 millió évvel ezelőtt az afrikai és európai kontinensek folyamatos közeledése felgyűrte az Olaszországon végighúzódó Appenninek vonulatait.

▲ Kilátás a Path of Gods útvonaláról a tenger felé emelkedő 145-200 millió éves mészkő- és dolomitsziklákra.

Positano felé közeledve végül ereszkedni kezd az út. A Path of Gods hivatalosan Nocelle falujáig tart, ahonnan busszal is le lehet jutni Positano városába, viszont szerintem a Nocelle után kezdődő meredek lejtmenet alatt találtuk meg a legjobb Positanora néző fotóhelyeket:

▲ Positano felé közeledve.

Közvetlenül Positano előtt sajnos nincs külön turistaút vagy járda, és az autóút szélén elég veszélyes gyalogolni, de szerencsére aránylag gyorsan le lehet tudni ezt a részt. Positanoba érve számítottunk rá, hogy sokan lesznek, de mégis váratlanul ért minket, hogy mekkora tömeg van. Egy gyors városnézést leszámítva nem is maradtunk sokáig.

▲ Pillanatképek Positanoból.

Tippek a túrához:

• Bőségesen vigyetek magatokkal vizet! Útközben volt egy helyen valamilyen kút, ami vészhelyzet esetén használható vízvételezésre, de a mediterrán területeken én óvatos lennék a csapvíz, de főleg kútból folyó víz fogyasztásával. Bár csak pár óra a túra, hosszabb-rövidebb szakaszokon napon kell gyalogolni, így kettőnknek a négy liter víz kevésnek bizonyult.
  
• Ha már a túra előtti/utáni estét is Pianilloban töltitek, nagyon, de nagyon tudjuk ajánlani a La Corte Degli Dei nevű éttermet, mint vacsorahelyszínt. Ez egy régi várépület udvarában kialakított hangulatos gourmet étterem, ahol rettentően finom kajákat ettünk. Gourmet étteremhez híven viszonylag drága, de egyszer kifizethető, és az élmény nagyon megérős!
• Plusz tipp: ha Nápolyban jártok, ugorjatok be a világ első pizzériába, a Michele-be - esküszöm, életem legjobb pizzáját ettem itt, pedig margherita volt :)
  

Értékelés: 

Összességében:  - nagyon örültünk, hogy beiktattuk a túrát a nyaralásunkba

Tájkép, látnivalók: - az útvonalról a legjobb a kilátás a partszakaszra és Positanora is

A túra nehézsége: - fizikailag könnyű útvonal, de a forróság és tűző napsütés aránylag sokat nehezít

A túristaút követhetősége: - mindenhol egyértelműen jelölve van, merre kell menni

A túristaút tisztasága: - mediterrán térséghez képest jó

A túristaút zsúfoltsága: - mindig voltak körülöttünk mások, de nem volt vészes

Költségek (szállás a hegyi faluban): - olcsóbb, mint közvetlen a parton, nyugodt kis település