Sátorral a Tour du Mont Blanc: 170 km hágóról hágóra az Alpokban

A Tour du Mont Blanc (röviden TMB) az Alpok, de talán egész Európa leghíresebb többnapos trekking útvonala, ami teljes egészében megkerüli a Mont Blanc hegycsoportot, miközben páratlan kilátás nyílik nemcsak Nyugat Európa legmagasabb hegyére, a Mont Blanc-ra, de a gránitos sziklák között leereszkedő számtalan gleccserre is. Bár az túraútvonal teljes hossza nagyban függ attól, hogy éppen melyik variánsát választja az ember, a "normál" TMB kb. 170 km hosszan halad hegyről völgyre és hágóról hágóra a Nyugati Alpok vonulatai között, miközben három ország (Franciaország, Olaszország és Svájc) határát is keresztezi. Ez a 170 km ugyan átlagosnak mondható a világ többi hosszútávú trekking útvonalához képest, ami igazán nagy kihívássá teszi a TMB teljesítését, az a több mint 10 ezer méteres szintemelkedő. Idén nyáron majd' egy éves tervezgetés után végül én magam is nekivágtam a TMB-nek.

Mitől olyan különleges a Mont Blanc régió?

A Tour du Mont Blanc kétségkívül az egyik leglátványosabb túraútvonal, amin eddig jártam. Az Alpokban egyébként is nehéz olyan helyet találni, ahol ne lenne szép kilátás, de a Mont Blanc térségében a különleges földtani felépítés és intenzív felszínalakító folyamatok összjátékának köszönhetően egészen kivételes tájkép alakult ki. Ez a táj azonban nemcsak hogy látványos, de egy igazi mesekönyv is, ami az emberemlékezést bőven megelőző múltról mesél.

▲ A "normál" Tour du Mont Blanc útvonala és szintgörbéje.

Magának az Alpoknak a kialakulása mintegy 30-65 millió évre nyúlik vissza, amikor is az afrikai és európai kontinenseket magukba foglaló hatalmas kőzetlemezek lassú, de folyamatos ütközésbe kezdtek. Az ütközésük következtében a köztük elterülő egykori Alpi Tethys nevű óceán fokozatosan eltűnt, a kontinensek határain lévő kőzetek pedig felgyűrődtek és egymásra tolódtak, amivel megkezdődött a ma ismert Alpok-hegységrendszer kiemelkedése. A Tour du Mont Blanc éppen ennek a hatalmas ütközőzónának a belsejében kanyarog, az útvonalat járva pedig valóságos tér- és időutazó válik az emberből, ahogy az egymásra tolódott kőzetegységeket keresztezve hol az európai kontinens peremének lerakódott üledékekben, hol a kontinens mélyéről felszínre bukkanó ősi magmás és metamorf képződményeiben, hol pedig egy rég eltűnt óceán aljzatának maradványaiban sétálgathat.

Mindezt pedig a közelmúltban lezajlott jégkorszaki események koronázták meg: az utóbbi néhány százezer évben a globális lehűlési időszakoknak köszönhetően hatalmas gleccserek alakultak ki, melyek mozgásukkal tipikus U-alakú völgyeket mélyítettek az Alpok vonulatai közé, átformázva így a tájat. Mára sajnos ezeknek a gleccserek a nagy része már teljesen eltűnt vagy jelentősen visszahúzódott. A Mont Blanc térségében is a gleccserek mai kiterjedése már csak töredéke akárcsak a 20. század eleji méretüknek, de a 3 és 4 ezer méter felé magasló gránitcsúcsok közül még ma is több mint 40 gleccsernyelv ereszkedik le, melyeket a TMB számos pontjáról láthatunk.

 

A Tour du Mont Blanc tehát nemcsak egy egyszerű túraútvonal, hanem tulajdonképpen egy földtani tanösvény is, ahol - ha egy kis figyelmet fordítunk a lábunk alatt lévő vagy épp a fejünk fölé emelkedő kopár hegycsúcsokon feltáruló kőzetekre - több 10 és 100 millió évre visszamenőleg olvashatunk bele a geológiai múlt történetébe.

 

Tour du Mont Blanc túrabeszámoló:

Mivel a TMB egy körtúra, az útvonal mentén bárhol be lehet szállni, de Les Houches-ban van egy hivatalos kezdőpont (a TMB kapu) is. Én is innen startoltam. Les Houches egy fél órás buszútra van Chamonix-tól, a Francia Alpok híres turistaközpontjától, de a kényelmes korai indulás végett én már a túra előtti estét is itt töltöttem a Bellevue kempingben (a kempingekről bővebben a poszt alján olvashattok). A nevéhez híven (franciául "szép kilátást" jelent) gyönyörű kilátás nyílik ebből a kempingből a Mont Blanc hegycsoport csipkézett tetejű csúcsaira. Ennek látképe egyébként meglepően emlékeztett a patagóniai formakincsre, amit a tavalyi túránk alkalmával volt szerencsék megnézni:

▲ A Mont Blanc masszívum csipkézett tetejű gránitsziklái a lemenő nap fényében - kilátás a Les Houches határában lévő Bellevue kempingből.

1. nap: Les Houches - Les Contamines

25.1 km - Szintemelkedő: 1451 m  1252 m

A túra rögtön egy 820 méteres szintemelkedővel indult Les Houches határából, ami, be kell valljam, elég kemény bemelegítő volt. A hátizsákom a túra elején még vízzel és kajával együtt 17 kg-ot nyomott, aminek súlyát még szoknom kellett. Mivel délnyugatról, az óramutató járásával ellentétes irányba haladva kezdtem el megkerülni a Mont Blanc hegycsoportot, az első napra még nem vártam érdemi kilátást, de tévedtem: ahogy sikerült felkapaszkodni ezen az első szintemelkedőn a Col de Voza-hoz, gyönyörű kilátás nyílt a Mont Blanc hegycsoport oldalából leereszkedő Bionnassay-gleccserre. Ma már ez a Mont Blanc csoport legkisebb gleccsere (~4.5 km), száz évvel ezelőtt viszont még több km-rel hosszabb volt (~7 km), majdnem leért egészen a névadó Bionnassay falucska határáig is.

▲ Kilátás a Bionnassay-gleccserre a Col de Vozához vezető útról. 

A Mont Blanc hegycsoportot szokás Mont Blanc masszívumként is emlegetni, ami arra utal, hogy a csoporthoz tartozó hegyeket rétegzés nélküli ("masszív") kőzetek, elsősorban gránit és gneisz építik fel. Ezek olyan kőzetek, amelyek 600-800 °C hőmérsékleten, több km mélyen a Föld belsejében (a gránit magmabenyomulással, a gneisz pedig ezen gránit kőzeteknek a mélybeli átalakulásával, újrakristályosodásával) alakulnak ki, így ha a felszínen találkozunk ilyen kőzetekkel, akkor mindig valamilyen különleges földtani helyzetre és izgalmas földtörténeti múltra utal. Ebben az esetben a gránit és gneisz az európai kontinentális aljzat ősi, 300-350 millió éves képződményei, melyeket az Alpok kialakulásához vezetett hegységképződési folyamatok emelték felszínre az utóbbi néhány 10 millió év során. Mondhatni, hogy a Mont Blanc masszívum igazából egy ablak, amin keresztül bepillantást nyerhetünk az európai kontinens mélyébe. Ennek tudatában pedig még különlegesebb élmény látni a felfoghatatlanul idős kőzetekről leereszkedő - geológiai értelemben igencsak fiatal - gleccsereket.

 

A Bionnassay-gleccser alatt elhaladva a nap hátralevő részében egymás után több kisebb alpi falut is keresztezett a TMB, miközben fokozatosan ereszkedett le a Bon Nant-folyó völgyébe, ahol még órákig kellett gyalogolni az első napi célpontig, Les Contamines városáig. Bár egybefüggő hosszabb emelkedő nem volt több, a hullámzó topográfia meglepően sokat kivett belőlem a nap végére. Les Contamines volt az utolsó érdemi település, ahol a kétnapi járásra lévő olasz Courmayeur előtt vásárolni lehetett, így tettem is egy kitérőt az élelmiszerboltba. A bevásárlást végül követően délután 3 körül, teljesen kifáradva vonszoltam be magam a város határában lévő Le Pontet kempingbe.

2. nap: Les Contamines - Les Chapieux

 16.53 km - Szintemelkedő: 1516 m  1156 m

Akárkivel beszélgettem a túra során, mindenki azt mondta, hogy a Les Contamines és Les Chapieux közötti szakasz volt a legnehezebb az egész TMB-n. Számomra ugyan a harmadik nap  nehezebb volt, én magam is ezen a második szakaszon realizáltam, hogy miért is jelent akkora kihívást a TMB teljesítése: nem a napi táv, és nem is igazán a napi szintemelkedő a probléma, hiszen a magyar Középhegységben is simán tud menni az ember 1000 m feletti szintet 15-20 km-en belül is, de az már elég ritka itthon, hogy ezt az 1000+ m szintet egyszerre, jóformán egyetlen folyamatos és meredek emelkedőn kelljen leküzdeni, hogy aztán ezt egy hasonlóan meredek és monoton lejtmenet kövesse. Márpedig ez a második nap ilyen volt, és valóban elképesztően fárasztó, amikor órákon át ugyanazt az izomcsoportot használja az ember.

 

Már napkeltekor úton voltam, mert minél hamarabb fel akartam érni a nap legmagasabb pontjára, a 2479 m-es la Croix du Bonhomme-hágóba, hogy megelőzzem a délutánra jósolt felhősödést és zivatart. Nem is igazán az esőtől, hanem a fokozott villámveszélytől és az esetleges rossz látási viszonyoktól tartottam, ami elég szerencsétlen lett volna, ha pont a hágóban ért volna el. A többszöri pihenő és állandó fotózás mellett végül délután 2-re sikerült felérnem a hágóba. A felfelé vezető út tényleg brutál volt, főleg a Balma menedékház után, aki viszont szemfüles, tök jó dolgokat láthat a talpa alatt. A Nant-Borrant menedékház előtti részen például közelről is megnézhetjük a Mont Blanc masszívumot felépítő ősi kőzeteket, köztük az úttalpon feltáruló rózsaszínű gránitot, ami mutatja, hogy egy rövid szakasz erejéig földtani értelemben besétáltunk az európai kontinentális aljzatba. Mivel a gránit nagyon ellenálló, tartós alapot ad a hágó felé vezető útnak, amit már a római korban is használtak.

◄ Balra: Napkelte a le Pontet kempingből nézve. ► Jobbra: A Nant-Borrant menedékházakhoz vezető meredek gránittalpú út, amit már a rómaiak is használtak.

Az európai kontinens aljzatába tett látogatásunk azonban nem tart sokáig - hamarosan vékony lemezes agyagpalák, mészkövek és homokkövek között sétálunk, amik egészen a Croix de la Bonhomme-hágóig végigkövetik a TMB-t. Ezek a kőzetek eredetileg a triász-jura időszakokban (kb. 160-250 millió évvel ezelőtt) képződtek részben tengeri állatok vázaiból, részben pedig a szárazföldről behordódott üledékek lerakódásával, amikor az európai kontinenst még tengeri területek szegélyezték. A hágó előtt nem sokkal hatalmas homokkő tömbök vannak a turistaút mentén, amiket ha nyitott szemmel kerülget az ember, még fosszíliákat (különböző kagylóvázakat, vagy kicsi, fekete szivar alakú belemniteszeket) is láthat. Ezek a tengeri üledékek az évmilliók alatt kőzetté váltak, majd Európa és Afrika közeledésével és ütközésével kiemelkedtek és rátolódtak az európai kontinensre.

▲ Kilátás a Bonhomme-hágó felé vezető útról visszanézve.

◄ Balra: a Bonhomme-hágóhoz vezető turistaút talpán feltárt vékony lemezes agyag tartalmú kőzetek. ► Jobbra: Széttöredezett Belemnites fosszília a Bonhomme-hágó alatt található homokkő tömbök egyikén.

Ami kicsit becsapós ebben a második napban, az az, hogy igazából két hágót is érint az út felfelé - a Croix du Bonhomme-hágó felé az előtte lévő 2329 m-es Bonhomme-hágón keresztül vezet az út. Ez pedig azért becsapós, mert ha nem nézi meg alaposan a térképet előre az ember, akkor a hosszú ideje a szeme előtt lévő Bonhomme-hágóba érve azt hiheti, hogy túl van a mászáson, miközben még további 150 m szintemelkedőt kell leküzdeni a napi csúcspontig. A két hágó között végig sziklás az út, igazán kitett szakasz nincsen, de rossz láthatósági viszonyok között valószínűleg elég nehéz lehet itt követni az utat.

 

Ahogy sejthető volt, a Croix du Bonhomme-hágó utáni majd' 950 m-es meredek ereszkedés jól próbára tette a térdeimet, de szerencsére bírták a tesztet. A délutánra ígért vihar valóban megérkezett, de csak akkor, amikor már bőven állt a sátram Les Chapieux-ben.

◄ Balra: Kilátás a 2329 m-es Bonhomme-hágóból. ► Jobbra: Az Aire Naturelle de Camping Les Chapieux-ben.

3. nap: Les Chapieux - Courmayeur

28.69 km - Szintemelkedő: 1737 m  1623 m

Már sokszor megállapítottam, hogy mindig a harmadik nap a legnehezebb számomra, és ez most is így volt. Ráadásul a TMB leghosszabb távja és legnagyobb szintkülönbsége is pont erre az ominózus harmadik napra esett, így az első két nap nehézségi szintjét figyelembe véve bevallom, a harmadik nap reggelén eléggé idegesen vágtam neki a ködös-felhős Col de la Seigne (2512 m) megmászásának, ami egyben a francia-olasz határátlépés is. Jogos is volt a félelmem, mert a hágóba vezető úton csak szuper lassan tudtam felfelé araszolni. Nagyjából 50 m szintenként tartottam egy kis pihenőt, és közben végig azt számolgattam, hogy ha ilyen tempóban haladok, sötétben és hulla fáradtan fogok odaérni Courmayeurbe. Kis megnyugvást jelentett azért, hogy ha nagyon megcsúsznék az idővel és/vagy a teljes kimerülés veszélye fenyegetne, akkor mindig ott van opciónak a vadkemping is, de reméltem, hogy nem lesz erre szükség. Szerencsére nem is volt.

◄ Balra: Mottets menedékház. ► Jobbra: Visszatekintés Les Chapieux irányába a Col de la Seigne felé vezető meredek kaptatóról.

Pont, ahogy felértem a hágóba, kitisztult az idő, és fantasztikus kilátással találtam szembe magam. Ha hagyjuk magunkat elveszni a látkép részleteibe, a hágó alatt elterülő Veny-völgy (Val Veny) két oldala szemmel láthatóan különbözik: balra a Mont Blanc hegycsoport, azon belül is az Aiguille des Glaciers olasz oldalának csipkézett mélységi magmás (gránit) és metamorf kőzetekből álló hegycsúcsai magasodnak a völgy felé szinte függőleges sziklafalakkal, míg jobbra zölddel borított, jóval fiatalabb kőzetekből álló lankás hegyoldalak láthatók. Ez a különbség a völgy két oldala között egyáltalán nem a véletlen műve, hanem a geológiáé; éppen a Veny-völgyben fut végig ugyanis az Alpok egyik fontos tektonikai határa, ami mentén az európai és afrikai kontinensek között található egykori Alpi Tethys nevű óceán maradványai (az óceáni aljzat darabjai és az azt fedő tengeri üledékes kőzetek foszlányai) kiemelkedtek és messzire rátolódtak az európai kontinens szegélyére. Ezeket az óceáni maradványokat a geológusok az úgynevezett Pennini-takaró egységébe sorolják. Fel sem lehet igazán fogni, hogy milyen hatalmas erők szükségesek ahhoz, hogy a földtani folyamatok egész óceánokat tüntessenek el és több 10 vagy 100 km távolságba tolják egymás felett a kőzetegységeket! A látványos megjelenésbeli különbséget pedig végső soron a völgy oldalán feltárt kőzetek eltérő keménysége és a felszíni erózióval szembeni eltérő ellenállóképessége okozza: a Mont Blanc hegycsoport magmás és metamorf képződményei jóval keményebbek és ellenállóbbak, mint a szomszédos takarós egységek üledékes kőzetei.

▲ A Mont Blanc hegycsoporthoz tartozó Aiguille des Glaciers és a Les Pyramides látképe a Col de la Seigne-ben állva.

◄ Balra: a Val Veny és a jobb oldalon emelkedő, zölddel borított lankás hegyoldalak. ► Jobbra: a Mont Blanc hegycsoport csipkézett tetejű, kopár sziklaszirtjei a Val Veny bal oldalán.

A hágó után fokozatosan ereszkedik le a TMB a Veny-völgybe, ahol az első megálló a Lex Blanche gleccser alatt épült Elizabetta menedékház. Itt megejtettem egy gyors ebédet a ház teraszán, és indultam is tovább Courmayeur felé.

◄ Balra: Az Elizabetta menedékház és a felette található Lex Blanche gleccser. ► Jobbra: A Cabane du Combal irányába vezető turistaút a Val Veny aljában.

Amikor a Col de la Seigne-nél állva azt hittem, hogy nem lehet tovább fokozni a kilátást, nagyon tévedtem: az 1959 m-es Chécrouit-hágó irányába vezető útról még fenségesebb volt a kilátás a Mont Blanc olasz oldaláról leereszkedő gleccserekre. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a szerencsés időjárási viszonyok mellett pont a délután 1-3 közötti időszakban sikerült itt járnom, amikor is a lehető legjobbak a fényviszonyok a gleccserek irányába. Kétségtelenül ez az egyik leglátványosabb szakasza a TMB-nek! Még úgy is, hogy a gleccserek mára már nyilvánvalóan rengeteget zsugorodtak. Ha jobban megnézzük a hegyoldalakat, láthatjuk is, hogy a gleccserek alatt egészen a völgytalpig követhető az a világosabb kőzetfelszín, amit korábban a gleccserek mozgása csiszolt simára, ma már viszont jég helyett csak a megmaradt gleccserek olvadékvize csorgadozik itt lefelé a hegyről. Ilyenkor szembesül igazán az ember a felmelegedés szomorú valóságával, és kényszerül tudatosítani magában, hogy jó eséllyel pár évtizeden belül ezek a gleccsermaradványok is eltűnhetnek.

▲ Kilátás a Mont Blanc olasz oldaláról leereszkedő gleccserekre a Chécrouit-hágó felé vezető útról. A gleccserek alatt látható világosabb, simára csiszolt kőzetfelszín mutatja, hogy egykor egészen a völgytalpig leértek a gleccserek, mára viszont csak az olvadékvizek folydogálnak le itt a magasban csüngő maradék gleccserekről.

Amennyire élveztem a kilátást, annyira utáltam a kora délutáni tűző napon felfelé menetelni. Nem volt túl meredek az út, de nem volt árnyék, és a Col de la Seigne megmászása után már elég fáradt voltam. Sőt, akkor sem lett könnyebb az út, amikor már bőven lejtett lefelé Courmayeur irányába. A Maison Vieille menedékházhoz érve már alig tudtam járni, de még mindig hátra volt kb. 800 m ereszkedés a városig. Kicsivel lejjebb, a Plan Chécrouit-nél láttam, hogy jár egy felvonó Courmayeurbe, amire úgy döntöttem, felszállok. Normál esetben nem szívesen felvonózok, de ez esetben úgy gondoltam, jobb, ha nem erőltetem tovább a térdem és bokám. Délután 5 előtt pár perccel még éppen sikerült elérnem az egyik utolsó felvonót, és lejutnom Courmayeurbe, ahol már várt rám a túrám egyetlen hotelszállása. Oh, és persze a jól megérdemelt pizza vacsorára (a Pizzeria Ristorante du Tunnelt tudom is ajánlani).

4. nap: Courmayeur - Chalet Val Ferret

 18.97 km - Szintemelkedő: 1527 m  978 m

Ahhoz képest, hogy előző nap este alig tudtam lábra állni, magam is meglepődtem, hogy mennyire simán és fájdalommentesen ment minden a 4. napon. Lehet, hogy már kezdtem megszokni, hogy egy 800 méteres szintemelkedővel kell indítani a napot, de szinte hihetetlen, mennyivel jobban éreztem magam az előző naphoz képest. Valóban sok minden fejben dől el, és csak túl kellett lendülnöm a mélyponton. Sokat segített persze az is, hogy a Courmayeur-ből felvezető szerpentinen végre sikerült megtalálnom azt a tempót, amivel a nehéz hátizsák ellenére is egyenletesen tudtam haladni felfelé. Az órámon figyeltem, hogy 150 méter szintenként adjak magamnak egy pár perc pihenőt, ez a módszer pedig a hét hátralévő részében is remekül működött az emelkedőkön.

 

A szerpentin tetejére felérve, a Bertone és Walter Bonatti menedékházak közötti 8 km-es szakaszon folytatódott az előző napi panorámaút. Nehéz eldönteni, hogy a Courmayeur előtti vagy utáni szakasz-e a látványosabb, mindenesetre jó idő esetén itt is szuper a kilátás. Ráadásul szinte szintben halad itt az út, így bármiféle nagyobb erőfeszítés nélkül lehet élvezni a sétát és a tájat, ami felér egy pihenőnappal. A nap csúcspontja egyértelműen a Courmayeur felé ereszkedő Brenva-gleccser, ami mára már szintén jelentősen visszahúzódott. A völgy aljában viszont a mai napig látható az a több, mint száz méter magas morénasánc, amit a Brenva épített az általa mozgatott gleccserüledék felhalmozódásával. Akinek jó szeme van, a szürke gleccserüledékek alatt a mai napig kiszúrható néhány visszamaradt gleccserjégfolt, amit a drasztikus visszahúzódás ellenére a ráhalmozott üledék egyelőre megvédett az olvadástól.

▲ A Brenva-gleccser különböző szemszögekből. A felső két képen jól látható a völgy aljában a hatalmas morénasánc, amit a Brenva épített az általa szállított és felhalmozott gleccserüledékekből. A szürke gleccserüledékek alatt még most is lehet jégfoltokat látni, amiket a fedő üledékek hőszigetelő módjára megvédtek az olvadástól. 

A nap végén végül leereszkedett az út az olasz Val Ferret-völgybe. Itt szálláslehetőség közvetlenül a TMB-n sajnos csak a limitált befogadóképességű Chalet Val Ferret van. A sátras túrázóknak viszont adott a lehetőség, hogy a Chalet-nél lévő buszmegállóban felszálljanak az ingyenes buszjáratra, ami Courmayeur irányába jár, mert a város határában több kemping is nagyon könnyen elérhető így. Én a Grandes Jorasses kempinget választottam, ami a kedvenc kempingem volt a TMB alatt, és nem mellesleg a busz is közvetlenül a kemping bejáratánál tett le.

▲ A Val Ferret-völgy látképe visszafelé (déli irányba) nézve a Walter Bonnatti menedékház közeléből.

5. nap: Chalet Val Ferret - La Fouly

26.73 km - Szintemelkedő: 1010 m  1190 m

Reggel az első busszal visszautaztam a Chalet Val Ferret-hez és nagy lelkesedéssel vágtam neki a TMB második hágós határátkelésének. A Grand Col Ferret-en keresztül húzódik az olasz-svájci országhatár, ami 2537 m magasságával egyben a túra legmagasabb pontja is. A hágóba vezető út meglehetősen meredek és keskeny, illetve a felsőbb szakaszokon időnként elég kitett is. Mindent egybevéve én elég nehéznek éreztem ezt a szakaszt, viszont cserébe végig elképesztő a kilátás; mögöttünk a széles, U-alakú gleccser-vájta U-alakú Val Ferret-völggyel, előttünk pedig a Refugio Elena felett csüngő gleccserekkel. A Mont Blanc hegycsoportot itt a Mont Dolent - Triolet - Pré de Bar gránitos-gneiszes vonulata zárja le, melynek masszív kőzetei szinte függőleges sziklafal mentén emelkednek a Val Ferret-völgy felé.

◄ Balra: A Mont Dolent - Triolet - Pré de Bar kristályos kőzetekből álló, masszív vonulatának látképe déli irányba nézve a Grand Col Ferret felé vezető útról. ► Jobbra: a Refugio Elena és a felé magasodó Triolet- és Pré de Bar gleccserek.

A hágó svájci oldalára érve olyan, mintha a határátlépéssel egyidejűleg egy teljesen új világba teleportálódtunk volna: az eddigi utunkat kísérő kopár gránit és gneisz sziklafalak helyét hirtelen zölddel borított koptatott hegyoldalak veszik át, melyek tetejét valamilyen, első ránézésre sötétszürke palának tűnő kőzetrétegek koronázzák meg. Ez a tájképváltozás ugyanolyan, mint amikor két nappal ezelőtt a francia-olasz határon (Col de la Seigne) állva egyszerre láttuk magunk előtt a Veny-völgy egyik oldalán a Mont Blanc csoport gránitos sziklaóriásait, valamint a lankásabb, fővel borított hegyoldalakat a völgy másik oldalán. A különbség az, hogy itt nem csak panorámában látjuk a közöttük húzódó tájkép- és földtani szerkezeti határt, hanem mi magunk is keresztülsétálunk rajta, egyenesen belépve így az Alpi Tethys óceán kőzetek formájában megőrződött maradványaiba (Pennini-takarós egység).

 

Ha van lehetőségetek kicsit időzni, Alpagne de la Peule és Ferret között több helyen vannak kisebb-nagyobb kőzetkibukkanások (feltárások) közvetlenül az út mentén, amelyek az óceáni palás képződményeket tárják fel. Közelebbről megnézve látható, hogy erősen palás (vékony lemezek mentén elváló) kőzetekről van szó, amelyek az elválási felületek mentén nagyon simák és fényesek, sokszor egyenesen csillognak is, a színük pedig szürkés, esetenként zöldes. Ezek a kőzetek (hivatalos nevükön fillitek, kloritpalák, szerpentinitek) az egykori óceáni aljzaton lerakódott finomszemcsés (agyagos) üledékekből képződtem, amik az alpi hegységképződési folyamatok során jelentősen átkristályosodtak és össze-vissza gyűrődtek:

▲ A Grand Col Ferret svájci oldalának látképe, nem sokkal az Alpage de la Peule előtt. Ezek a hegyek az európai és afrikai kontinensek között húzódó egykori Alpi Tethys nevű óceán maradványait (az óceáni aljzat darabjait és az azon lerakódótt üledékes kőzetek foszlányait) tárják fel, melyek az Alpok hegységrendszer kialakulásakor emelkedtek ki és préselődtek be az összeütköző két kontinens közé. ► Jobbra lent: egy összegyűrt palás rétegsor közelebbről a Ferret nevű svájci falu határában lévő kőbányában.

Az 5. túranapom végpontja a svájci La Fouly volt, ahol egy gyors bevásárlást követően még éppen sikerült sátrat állítanom a Glacier kempingben, mielőtt igazán eleredt volna az eső. Ez a kemping - a nevéhez híven - közvetlenül Glacier de l'A Neuve alatt található, és ha nem lett volna ennyire felhős az idő, valószínűleg erről a szálláshelyről lett volna az egyik legszebb kilátás.

▲ A felhők alól előbukkanó Glacier de l'A Neuve.

6. nap: La Fouly - Champex-Lac

 17.53 km - Szintemelkedő: 484 m  607 m

A 6. napon egy újabb könnyebb szakasz következett. Számomra mind túraélmény, mind pedig geológia szempontjából ez volt a legkevésbé érdekes szakasza a TMB-nek; sok az erdős rész, és nincsenek igazán jó kilátópontok. Az út az első 11 km-en laposan kanyargott a Ferret-folyó mentén, ahol több kisebb svájci települést is keresztezett. Ezekben a falvakban a mai napig számtalan, a régióra jellemző hagyományos alpesi stílusban épült házat lehet látni, melyek némelyike eredetileg még a 17-18. században épült. Aztán végül egy 480 m-es szintemelkedővel érhető el az 1470 m magasan fekvő Champex kicsiny alpi tavacskája (ami egy tengerszem - jégkorszaki eredetű medencében kialakult tó, ami a gleccserek visszahúzódása után alakult ki a hátrahagyott gleccserüledékek vagy jégvájta kőzetfelületek mélyedéseiben). 

▲ Praz de Fort és les Arlaches falvai a TMB svájci szakaszán.

7. nap: Champex-Lac - Le Peuty 

 16.92 km - Szintemelkedő: 1465 m  1621 m

Egészen idáig irtó nagy szerencsém volt az időjárással, de a 7. napra végül utolért az eső. Nem is akármilyen, hanem az az egész napos, kitartó eső. Nem is volt kérdés, hogy bőrig fogok ázni. Ráadásul az eső mellé időnként sűrű köd is társult, amiben nagyjából 20-30 m-re csökkent a látótávolság. Ilyen körülmények között bontottam sátrat és indultam el reggel, hogy egy újabb kb. 800 m-es szintemelkedővel feljussak először az 1987 m-en lévő Bovine menedékházba, majd az 1526 m-es Forclaz-hágóba (Col de la Forclaz). Talán mondanom se kell, az egész túra szenvedés volt ebben az időben, amin csak a Bovine-ban vett méregdrága sárgabarackos pite és kávé segített némileg. A Bovine alatti Rhône-völgyből és Martigny városából se láttunk semmit. Pedig a TMB útvonala ezen a szakaszon újra keresztezi kicsit a Mont Blanc masszívum magmás és metamorf képződményeit, amiket jó let volna látni. Végül kora délutánra értem Le Peuty kempingjébe, ahol sátorállítás után már kezdett kiderülni az idő, naplementére pedig gyönyörű kilátás nyílt a sátramból a Trient-gleccserre, ami a Mont Blanc csoport északi oldalának legnagyobb gleccsere.

▲ A jól pozícionált sátorhelyem Le Peuty-ben, szemben a Trient-gleccserrel.

8. nap: Le Peuty - Tré-le-Champ

 13.56 km - Szintemelkedő: 1110 m  1051 m

Másnap reggel 6-kor meglepődve láttam, hogy szinte az egész tábor ébren van, sőt egyesek már sátrat is bontottak. Két srác mondta, hogy a rettentő hideg miatt semmit sem aludtak éjszaka, ezért hajnalban hamar elkezdtek összecuccolni - ahogy mindenki más is. Ekkor vettem csak észre, hogy a sátram körül zúzmarás a fű, mutatva, hogy valóban fagyáspont környékére esett a hőmérséklet, hiába a júliusi időszaknak és csak 1300 m magasságnak. Mindebből én semmit se éreztem, hála a meleg hálózsákomnak. Sőt, egyenesen ezen az éjszakán aludtam a legjobbat, míg az előző estéken többször is felébredtem arra, hogy melegem van és ki kell húzni a hálózsákot. Ebből is látszik, hogy magashegyi túrára nehéz optimálisan választani felszerelést, hogy mindenre felkészüljön az ember, de közben ne legyen túl nehéz a táska se.

 

Le Peuty-ből egy meredek szerpentines út vezet fel a 2191 m magas Balme-hágóhoz (Col de Balme), ami egyben a svájci-francia határ is. Messze ez a legkönnyebb hágóátkelés. A hágóban lévő menedékház mögött van egy jó kis kilátópont, ahonnan az Arve-völgy egész északi részét be lehet látni, egészen Chamonix városáig, amit az egy héttel ezelőtti indulásom óta most először láttam újra. Chamonix mellett rálátni innen az Aiguilles Rouges sziklaszirtes vonulatára (barnásszürke kőzetek a völgy jobb oldalán), aminek oldalában fut végig a Tour du Mont Blanc útvonala, valamint magára a város felé emelkedő hatalmas Mont Blanc-ra is.

▲ Panoráma a Mont Blanc hegycsoport hófödte csúcsaira a Col de Balme menedékházától. 

Ahogy a lenti képek is mutatják, szuper tiszta időhöz volt szerencsém. Ahogy a hágó után szép lassan megkezdtem az ereszkedést Tré-le-Champ irányába, minden kanyar hatalmasabbnak és hatalmasabbnak éreztem a Mont Blanc-t, ahogy egyre közeledtem felé. A hegyek és gleccserek sokkoló látványa teljesen elvonta a figyelmem a kőzetekről... Egy biztos: a Col de la Seigne - Refugio Walter Bertone közötti olasz szakasz mellett ez a Col de Balme - Tré-le-Champ közötti szakasz a másik legjobb része a TMB-nek. 

◄ Balra: Ebédszünet a Col de Balme menedékház mögötti kilátóponton, ahonnan az Arve-völgy teljes északi felét belátni, egészen Chamonix-ig. ► Jobbra: Túrázó útban Tré-le-Champ felé, szemben a Mont Blanc-nal.

Az estét a Tré-le-Champ-ban található Auberge la Boerne fogadó udvarán töltöttem, mert a TMB ezen szakaszán közvetlenül az útvonal mentén nincsen hivatalos kemping, a fogadó tulajdonosa viszont vacsora és reggeli fogyasztása fejében engedi éjszakára a kempingezést. Annak ellenére, hogy a fogadó a völgy aljában van, az udvaráról rálátni a Tour-gleccserre, amit elképesztő szívekbe öltöztetett a naplemente:

▲ Elképesztő fényekben a Glacier du Tour naplementekor, az Auberge la Boerne (Tré-le-Champ) udvaráról nézve.

9. nap: Tré-le-Champ - Planpraz (Chamonix)

 14.29 km - Szintemelkedő: 2113 m  1045 m

A TMB maradék 25 km-ét egy utolsó nagy lélegzetvétellel egyben terveztem megtenni, de a sors közbeszólt.

Tré-le-Champ után a "normál" TMB egy függőleges sziklafalas és kitett, szakadékkal szegélyezett szakaszon vezet, ahol több magas létra, lánc és sziklába szögelt fém lépcsők segítik a felfelé való haladást. Ugyan csak egy aránylag rövid (4 km) szakaszról van szó, ami megfelelő odafigyelés mellett elvileg bárki számára teljesíthető kellene legyen bármiféle speciális felszerelés nélkül, én mégis csodálkozom, hogy a túrázók nagy része emellett a szakasz mellett dönt ahelyett, hogy a létra nélküli alternatív TMB útvonalat választaná. Merthogy van ilyen is. Persze mindenkinek az egyéni döntése, hogy a saját képességei és tapasztalatai tudatában bevállal-e egy tulajdonképpen via ferrata útvonalat hátizsákkal a hátán, biztosítás nélkül, de én nem javaslom. Aki kicsit is bizonytalan, melyik útvonalat válassza, az rá tud keresni youtube-on (például itt), hogy pontosan mire lehet számítani a TMB létrás szakaszán.

 

A Tré-le-Champ és a Flégére menedékház közötti szakasz volt tehát az egyetlen szakasz, ahol nem a "normál" TMB útvonalát követtem. Utólag is jó döntésnek érzem, hogy így döntöttem, mert a létra nélküli szakaszon is voltak kitettebb részek, amik bőven kívül estek a komfortérzetemen, de életveszélyes részek szerencsére nem voltak. Gyakran így elég magasak voltak a lépések, néha még derékmagasság felé is fel kellett lépni/húzóckodni, ami a hátizsákkal a hátamon elég nehéz volt, szóval a rövid táv ellenére is meglehetősen elfáradtam, mire felértem az Aiguilles Rouges oldalába.

 

Ez az úgynevezett Aiguilles Rouges a Mont Blanc masszívumhoz hasonló, attól északnyugati irányba található hegyvonulat, melyeket a Chamonix-völgy választ el egymástól. A kettőjük közötti hasonlóság úgy értendő, hogy az Aiguilles Rouges is az európai kontinentális aljzat mélyéről származó ősi kőzeteket tárja fel, annyi különbséggel, hogy az itt előbukkanó kőzetek még mélyebbről származnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az itteni eredetileg gránitos kőzeteket még magasabb maximális hőmérséklet érte, aminek hatására jelentős átkristályosodáson (metamorfizáción) estek át és alakultak gneisz és csillámpala kőzetekké. Ennek köszönhető, hogy a TMB Aiguilles Rouges-ra eső szakaszán gyönyörű, nagyméretű, időnként csillogó kristályokat tartalmazó kőzeteken sétálhatunk, amelyekben sokszor az alpi hegységképződési folyamatok érdekes nyírási szerkezeti bélyegeket (erős foliáció, gyűrődések, elforgott szigma-klasztok) hagytak emlékül. Geológusként az egész szakasz egy paradicsom, szinte minden lépésnél lát valami érdekeset az ember a lába alatt, ráadásul mindezt fenséges Mont Blanc-kilátással ötvözve. Rendesen magamra kellett erőltetnem, hogy tovább haladjak a La Flégére menedékház felé, mert nem sokkal utána kellett találkoznom a barátommal, aki a túrám alatt Chamonix-ben pihent. 

▲ A TMB Aiguilles de Rouges törmelékes oldalában haladó szakasza, fantasztikus kilátással a szemközti Mont Blanc hegycsoport csipkézett tetejű gránitszikláira.

Az egyik hatalmas törmeléklejtőn áthaladva észrevettem egy alpesi kőszáli kecskét, ami tőlem alig pár méterre pihent egy kőtömb tetején. Ez volt az egyetlen testközeli találkozásom a helyi vadvilággal, bár messziről máshol is láttam kecskéket, mormotákat és különböző ragadozó madarakat. Az egész régió nagyon zsúfolt, a turistaútak tele vannak emberekkel, ebből adódóan a TMB nem a legjobb útvonal a vadvilág észlelésére. Ugyanakkor, ahogy ez esetem is mutatja, a kecskék már valamelyest hozzászoktak az emberek jelenlétéhez, így legalább velük jó eséllyel lehet találkozni közelebbről is.

▲ Alpesi kőszáli kecske az Aiguilles de Rouges gránit sziklatömbjei között.

Az Aiguilles Rouges odalában az úgynevezett Grand Balcon Sud útvonalon haladva személetlenül jó a kilátás, de árnyék az nincs. A Flégére menedékháznál már éreztem, hogy túlságosán fáradt vagyok ahhoz képest, hogy mennyit jöttem eddig, délután 3-kor a Planprazhoz érve pedig már rosszul voltam: napszúrást kaptam. Hiába a sunshirt, naptej és elektrolitos víz, néha minden igyekezetünk ellenére se tudjuk megelőzni az ilyesmit. Szerencsére, pont itt találkoztam össze a barátommal, aki nem bánta egy nappal elhalasztani a TMB utolsó szakaszára tervezett közös túrát. A Planpraz és Chamonix között járó felvonóval pár perc alatt lenn is voltunk a városban, ahol a nap hátralévő részében ki tudtam pihenni a napszúrást. Ebből is látszik, hogy a nagyobb túrák esetén mindig érdemes egy-két plusz napot rászámolni a tervezett menetrendre.

◄ Balra: a TMB létrás szakaszának legfelső része a létra nélküli variáns végéről nézve, háttérben a Mont Blanc masszívummal. ► Jobbra: TMB túrázók, szemben a hóval fedett Mont Blanc csúccsal.

10. nap: Planpraz (Chamonix) - Les Houches

 10.47 km - Szintemelkedő: 316 m  1787 m

Másnap sikerült befejeznem a TMB maradék 10 km-ét. A barátommal együtt délelőtt 11 körül vissza-felvonóztunk Chamonix-ból a 2525 m magas Brévent csúcsra, ahonnan már csak lefelé kellett ereszkedni Les Houches irányába, azt viszont elég meredeken. Mivel a Brévent pont a Mont Blanc-nal szemben van, a TMB-nek ezen a pontján érezheti magát az ember a legközelebb a Fehér Királynőhöz. Ráadásul a Brévent igazi magashegyi környezetben van, ami ritka a TMB mentén. Szinte semmilyen növényzet nincs idefent, a keskeny turistaút pedig nehezen járható törmeléklejtőkön kanyarog meredeken lefelé, ami nehézzé, de egyben izgalmassá teszi a túrát. Kőzetek terén ugyanazokat a metamorf (gneisz és csillámpala) kőzeteket láthatunk az út mentén, mint előző nap, az Aiguilles Rouges északabbi részein. Készüljetek, hogy térdet nem kímél ez a szakasz, ráadásul a Brévent-ról lefelé jövet sokáig árnyék sincsen!

Meglehetősen erőltetett tempót diktálva (mert késő délutánra volt asztalfoglalásunk vacsorára) végül 3 órába telt leérnünk Les Houches-ba, hogy aztán 10 nap elteltével újra átsétálhassak a Tour du Mont Blanc kapuja alatt.

◄ Balra: A Brévent-on készült kép rólam és a Mont Blanc-ról. ► Jobbra: A Brévent alatti kis tavacska felszínén tükröződő Mont Blanc masszívum.

Kinek ajánlanám a Tour du Mont Blancot? 

A Tour du Mont Blanc egy szuper látványos és egyben tanulságos magashegyi túraútvonal, ami sok természetkedvelő túrázó bakancslistáján szerepel - nem is véletlenül. A teljesítéséhez ugyan semmilyen hegymászói tapasztalat vagy speciális felszerelés nem szükséges, fizikailag a TMB kétség kívül a legnehezebb túra volt, amit eddig csináltam. Szerintem átlagos fizikai erőnlét mellett is meg lehet csinálni, de az biztos, hogy fontos a kitartóerő, és minél fittebb az ember, annál jobban fogja élvezni a túrát a fizikai megpróbáltatás mellett.

 

Ami számomra igazán nehézzé tette a TMB-t, az egyrészt a nehéz hátizsák volt, másrészt pedig az órákon át tartó monoton felfelé vagy épp lefelé menetel. Az elsőn sokat lehet segíteni; ha valaki nem egyedül csinálja a TMB-t, kapásból csomó dolgon tud osztozni (például gázfőző, sátor, elsősegély csomag), illetve aki a sátrazás helyett a kényelmesebb (de kötöttebb és drágább) menedékházas szállásokat választja, annak fele annyi súlyt sem kell cipelnie a hátán. A másikon viszont segíteni nem lehet, de előre felkészülni és edzeni rá lehet.

 

A TMB nagyon népszerű túraútvonal, sosincs rajta igazán egyedül az ember. Aki csendes magányra vágyik a természetben, annak nem a TMB a legmegfelelőbb választás. Pont emiatt viszont ideális solo túrázóknak és barátkozósabb típusú embereknek. Ugyanakkor semmi sem kötelező - én magam is végig egyedül gyalogoltam, ha nem kezdeményeztem, alig szóltak hozzám az emberek, így nyugodtan lehetett élvezni a tájat és a túrát, de ha bármi gond lett volna, lett volna segítségem. Sőt, többször is tanúja voltam, hogy mennyire odafigyelnek az emberek egymásra, és főleg azokra, akik szemmel láthatóan kimerültek a nehéz szakaszokon. Összességében nagyon-nagyon pozitív élményekkel gazdagodva jöttem haza a Tour du Mont Blanc túrámról, és már tervezgetem is a visszatérésem a környék egyik hasonló útvonalára :)

Sátorral a Tour du Mont Blanc-on: 

Imádok kempingezni, ezért nem is volt kérdés, hogy a Tour du Mont Blanc-nak is sátorral vágjak neki. A TMB útvonala három ország területén halad keresztül, ahol eltérő törvényi szabályozás vonatkozik a vadkempingezésre, így aki sátrazni szeretne, alaposan tanulmányozza ezeket a szabályokat. Én egyszerűbbnek éreztem, hogy minden este hivatalos kempingekben vagy bivakhelyeken aludjak. Ezzel persze elvesztettem a rugalmasságot, ami a vadkempingezés egyik vonzereje lett volna, hiszen minden nap fixen megvolt, hogy milyen távot kell teljesítenem. Másrészt viszont még főszezonban sem szükséges előre foglalni a sátorhelyet a kempingekben, így szabadon variálható,  hogy pontosan melyik kempingben alszik majd este az ember, illetve fáradság/rossz idő esetén akár pihenőnapot is lehet tartani anélkül, hogy elveszne a foglalásunk.

 

 

Az alábbiakban összegyűjtöttem, hogy hol milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a sátrazásra. Az árak a 2025-ben érvényes egy fős sátorszállás díját mutatják.

► 0. nap: Les Houches - Camping Bellevue (12.2 EUR)

A TMB kezdőpontjának közelében található kemping, gyönyörű kilátással. Meglepően tágas hely áll rendelkezésre sátorállításra, a vizesblokkban meleg vizes zuhany is található, a recepciós "bódé" oldalában pedig egy hatalmas konnektor hub került kialakításra, ahol egyszerre kb. 20-25 elektronikai eszköz töltésére is lehetőség van. Én nem találtam bevásárlásra alkalmas boltot a közelben, így ezt még érkezés előtt érdemes mondjuk Chamonix-ban megejteni.

► 1. nap: Les Contamines - Camping le Pontet (12.4 EUR)

Jól felszerelt kemping, közvetlenül a TMB útvonalán. Ez az egyetlen kemping, ahol előre lehet sátorhelyet foglalni, a többinél nincs erre lehetőség (de itt sem szükséges). A sátorállításra egy nagyobb füves terület van elkülönítve, ahol kényelmesen el lehet férni. A vizesblokk koedukált, viszont van meleg vizes zuhany. Az elektronikai eszközök töltésére limitált számú konnektor áll rendelkezésre a mosókonyhában. A kemping recepcióján lehet kapni nasikat és konzerves kajákat, az étteremben pedig van lehetőség meleg vacsorát és reggelit rendelni - én a vacsorát próbáltam ki, de szerintem nem érte meg, helyette minőségben és mennyiségben is jobban jártam volna, ha a kempingbe érkezés előtt vacsorára is bevásárolok Les Contamines-ben. 

Alternatíva: Aire Bivouac de la Rollaz

► 2. nap: Les Chapieux - Aire Naturelle de Camping (ingyenes)

Les Chapieux környékén ez az egyetlen hely, ahol hivatalosan engedélyezett a sátrazás. Teljesen ingyenes, mert ez nem egy rendes kemping nagyon minimál a felszereltséggel: mosdó van, de zuhanyzási lehetőség nincs, és egy limitált ideig nyitva tartó információs ponton kívül recepció sincsen. Nem túl nagy hely van sátorállításra, és mivel mindenki itt sátrazik, érdemes hamar érkezni. A környéken van pár étterem, de rendes élelmiszerbolt nincs.

 

Plusz tipp: a kempingtől reggelente minibuszok közlekednek a Val de Glaciers irányába, amerre a TMB is tovább halad, így aki szeretné, le tudja buszozni a következő napi táv lapos, de hosszú, és legkevésbé izgalmas szakaszát. Jegyet az információs pulttal szembeni automatából lehet venni 5 euróért. A legtöbb busz csak a Val de Glaciers megállóig visz, de van egy busz reggel, ami egészen a Mottets menedékházig is felmegy, ugyanúgy 5 euróért. A jegyek gyorsan fogynak, így a kempingbe érkezéskor érdemes azonnal jegyet váltani.

► 3. nap: Courmayeur

Courmayeur volt az egyetlen állomása a TMB-nek, ahol nem kempingeztem, hanem egy hotelbe foglaltam szállást. Azért döntöttem így, mert míg a TMB útvonala a városon megy keresztül, a kempingek messze a várostól, visszább a Veny-völgyben találhatók. Van egy elágazás a TMB-n, amire rátérve kitérőt lehet tenni a kempingek felé, de ez egy jelentős kitérő - aki ezt választja, az kihagyja a TMB Courmayeur-be bevezető szakaszát. A másik lehetőség, hogy buszra száll az ember és úgy megy ki a városból a kempingekhez. Ez azért is jobb választásnak tűnik, mert Les Contamines után Courmayeur az első, a svájci La Fouly előtt pedig az utolsó vásárlási lehetőség, amit érdemes beiktatni. Mivel tudtam, hogy ez a harmadik nap rettentően hosszú lesz nekem, nem akartam a kitérőkkel bajlódni, ezért a jelentősen nagyobb költség ellenére a belvárosban foglaltam szállást.

Alternatíva: Hobo Camping Val Veny, Camping Monte Bianco "La Sorgente"

► 4. nap: Chalet Val Ferret - Camping Grandes Jorasses (14 EUR)

Chalet Val Ferret mellől ingyenes buszjárattal érhető el, ami közvetlenül a kemping bejáratánál tesz le. A kemping jól felszerelt és tiszta. A zuhanyzás érmés rendszerrel működik: ha jól emlékszek, 2 perc melegvíz ingyenes, utána percenként 50 cent. A személyzet rettentően lassú, amiből adódóan a check in indokolatlanul hosszú időt vett igénybe, még úgy is, hogy korán, jóval a "tömeg" előtt érkeztem, de egyébként kedvesek. A recepció mellett van viszont kis bolt, amiben nasik mellett helyi tejtermékek, felvágottak és friss fékáruk is kaphatók. Emellett van egy bárjuk is, ahol esténként az ital mellett szendvicseket és pizzákat is készítenek. Telefontöltésre a recepción van lehetőség, vagy alternatívaként van néhány konnektor a mosókonyhán is. Az első busz reggel vissza Chalet Val Ferret-hez 8 után indult a kempingtől.

Alternatíva: Camping Tronchey

► 5. nap: La Fouly - Camping des Glaciers (26.6 CHF)

Közvetlenül a TMB mentén, La Fouly szélén elhelyezkedő kemping. Nagyon drága, de svájci viszonylatban sajnos átlagos. Pár perc sétára van a falu közepén egy nagyobb bolt, ahol be lehet vásárolni. Elég nagy hely van elkülönítve sátorállításra, a mosdók tiszták, és van lehetőség meleg vizes zuhanyzásra. A telefonok töltését a közösségi házban kialakított konnektor huboknál lehet megejteni, ahol nagy asztalok, vízforraló, és tévé is van közös használatra.

► 6. nap: Champex-Lac - Camping Les Rocailles (21.5 CHF)

Közvetlenül a TMB mentén található kemping. A recepció délután 4-kor nyit, ha valaki ez előtt érkezik, az felállíthatja a sátrát a lépcsősen kialakított udvaron, mielőtt rendezné a szállásdíjat. A recepciónál kapható néhány nasi és üdítő is, de nem túl nagy a választék. A környéken több étterem is van, ahol 20-30 CHF környékén már elég kiadós ebédet/vacsorát lehet kapni - igen, ez elég drága, de svájci viszonylatban átlagos. Ezen kívül a kempingtől pár percre van egy pékség is. Maga a kemping elég kicsi, a sátrak zsúfoltan állnak, a vizesblokk pedig elavult és nem túl tiszta, de kibírható. A recepciónál vannak asztalok, ahol fedett helyen lehet enni, beszélgetni, illetve telefont tölteni.

► 7. nap: Le Peuty - Camping le Peuty (8 CHF)

Közvetlenül a TMB mentén elhelyezkedő bivak hely. Ennek megfelelően elég puritán a felszereltség: csak 2 WC van az egész kempingre, az is koedukált, a zuhany pedig fizetős (2 CHF/5 perc, amibe beleszámít elvileg az öltözködési idő is, de én inkább nem zuhanyoztam itt). Ugyan elég nagy hely van sátorállításra, elég egyenetlen a talaj, és több helyen felgyűlik a víz, így a jobb sátorhely érdekében érdemes hamar érkezni.

► 8. nap: Tré-le-Champs - Auberge la Boerne (40 EUR)

Tré-le-Champ-ban nincs hivatalos kemping, de az Auberge la Boerne tulajdonosa éjszakára engedélyezi a bivakot a ház melletti füves területen reggeli és vacsora rendelése esetén. Ez a 40 EUR a két étkezés ára (vegetáriánus kaját készítenek, húsos opció nincs), maga a sátorszállás ingyenes. A kempingezők használhatják a házban található mosdót és zuhanyzót (mivel ez közös használatú a házban szálló vendégekkel, mindig nagy sor volt, főleg étkezés után), a sátrat pedig szigorúan este 7 után lehetett csak felállítani. Ha őszinte akarok lenni, elég shady volt az egész, ahogy ezt a bivakolást intézte a tulajdonos, abban sem vagyok teljesen biztos, hogy a játszótérrel közös füves terület valóban a telkük része-e vagy közterület, mindenesetre ez volt a legkényelmesebb kicsit is hivatalosnak tűnő kempingopció.

 

Alternatíva 1: az egyik opció a Camping du Glacier d'Argentiére a völgy aljában. Ez az egyetlen hivatalos kemping a környéken, útban felé van nagy élelmiszerbolt is, viszont gyalog elég nagy kitérőt kell tenni a TMB hivatalos útvonalához képest. Ha valaki amúgy is ki tervezi hagyni a Flégére menedékházhoz vezető létrás szakaszt, annak a kitérő ellenére is jó választás lehet ez a kemping, mert egy alternatív útvonalon könnyen elé lehet innen vágni a létrás szakasznak.

 

Alternatíva 2: másik opció a Lac Blanc, ha Tré-le-Champ után még van energiája az embernek. A Lac Blanc a TMB egyik variánsán található, és kivételesen szép kilátás nyílik innen a Mont Blancra. A tónál nincsen hivatalos kempinghely, de állítólag a Lac Blanc menedékház tulajdonosától lehet engedélyt kérni sátrazásra a tó mellett. Rossz idő esetén viszont nem érdemes ezzel próbálkozni, mert olyankor nem szoktak engedélyt adni.

▲ A Mont Blanc masszívum csipkés hegycsúcsai között átszűrődő napfény hajnalban az Aiguille du Midi obszervatóriumából.

Hasznos infók a túráról:

• Bár alapvetően könnyen követhető az útvonal a turistajelzések alapján, mindenképpen ajánlom, hogy legyen nálatok egy térkép vagy térképes útikönyv, mert én magam is többször elbizonytalanodtam, hogy biztosan jó irányba haladok-e. Én a Knife Edge sosorzatba tartozó TMB útikönyvet vittem magammal, amiben a térképek mellett részletes ismertetők is vannak az adott szakaszokról.
• Több szakaszon is van lehetőség alternatív útvonalon haladni a normál útvonalhoz képest. Ezek a Tour du Mont Blanc variációk jellemzően hosszabbak és/vagy nehezebbek a normál útvonalhoz képest, viszont sokszor jóval látványosabbak is. Akármelyik útvonalon is halad az ember, érdemes mindig figyelembe venni az aznapi időjárási viszonyokat.
• Az utazás időpontjának választását az alábbiak tudatában érdemes meghozni: júniusig jellemzően hó van, és még június végén, július elején is jó eséllyel találkozhat az ember hóval a magasabban fekvő szakaszokon. Aki ilyenkor utazik, annak érdemes előre informálódni a hóhelyzetről és legalább hómacskával (microspike) készülni. A fő túraszezon július második fele és augusztus, ilyenkor már nem jellemző a hó, viszont a napközbeni tűző nap és meleg nehezíti a túrát, és a legnagyobb tömegre is ilyenkor lehet számítani. Augusztus végén érdemes elkerülni a UTMB ultramaraton időszakát, mert olyankor rengetegen vannak a hegyen és a városokban is. Ősszel már kevesebb az ember, de gyakoribb a rossz idő, gyakran napokig tartó esővel és köddel.
• Nyáron érdemes reggel korán indulni, hogy akár már kora délutánra be tudjátok fejezni a túrát. Így egyrészt elkerülhető a legnagyobb meleg és tűző nap, másrészt gyakran megnövekszik a felhőzet és viharok alakulnak ki (villámlással) késő délutánra, amivel nem szerencsés a hegyen, kitett helyen találkozni. Rossz idő esetén (ködben) több magasabb hágóban is nehéz a tájékozódás, így ilyen esetben biztosabb, ha kivárja az ember, míg kitisztul az idő.
• Az útvonal nagy részében jó a hálózati lefedettség, de egyes völgyekben és hágókban nem volt térerő. Aki egyedül túrázik, annál nagyon hasznos, ha van egy műholdas kommunikátor, például egy Garmin InReach Mini 2.
• A teljesen puritán kempingeken kívül mindenhol volt valamilyen lehetőség tölteni a telefont és egyéb elektronikai eszközöket, így nem feltétlenül szükséges nagyobb powerbankot cipelni.
• Bakancs helyett túracipő vagy terepfutó cipő viselését javaslom a TMB-re. Ilyen hosszú távon nagyon fontos a kényelmes és könnyű cipő, a nyári melegben pedig muszáj, hogy jól szelőzzön a cipő. Az út legnagyobb része jól járható, így nem kell a szokásosnál jobban figyelni, hogy az alacsony szárú cipőben se ne menjen ki az ember bokája.

Értékelés:

Összességében: - abszolút megértem a hype-ot a Tour du Mont Blanc körül

Tájkép, látnivalók: - folyamatosan változik a kilátás, rengeteg a gleccser, érdekes a vadvilág

Túra nehézsége: - a napi szintemelkedők miatt nehéz, főleg teljes kempingfelszereléssel

Túraútvonal követhetősége: - jól kijelölt, de a sok variáció miatt könnyű rossz irányba fordulni

Túraútvonal tisztasága: - sehol nem volt probléma a tisztasággal

Szállások (kempingek): - változó színvonal, de alapvetően pozitív élményem volt mindenhol

A túra költsége: - sátrazással aránylag kedvezően kihozható az út