Azzal utaztunk a Seychelles-szigetekre, hogy most 2 hétig kivételesen nem fogunk csinálni semmit; nem lesz nagy túrázás, sem pedig geológia. Aztán kiderült, hogy a Seychelles a világ egyik legegyedibb óceánközépi szigetcsoportja, földtani szempontból pedig egyszerűen nem is lenne szabad léteznie: a fő szigeteit olyan kőzetek építik fel, amelyeknek normál esetben semmi keresnivalója nem lenne az óceán közepén, és amelyek jelenlétét nem magyarázhatja más, minthogy a Seychelles egy mindentől elszigetelt, ősi kontinensdarab az Indiai-óceánba záródva. Nézzük most meg részleteiben, hogyan lett egy geológiai lehetetlenségből a világ egyik legkülönlegesebb nyaralóhelye!
A világ egyik legegzotikusabb nyaralóhelye...
A földrajzilag Afrikához tartozó Seychelles-szigetek az Indiai-óceán közepén található, és körülbelül 115 szigetet foglal magába. Ez a világ egyik legegzotikusabb tengerparti nyaralóhelye, részben elsüllyedt vulkánok felé épült korallzátonyos szigetekkel, részben pedig gránitsziklás tengerpartokkal. Bár különböző módszerekkel próbálják korlátozni a turisták számát és visszaszorítani a túlzott turizmusból fakadó természeti nyomást, így is évente körülbelül 350 ezer utazó érkezik a szigetországba, hogy kiélvezze a kristálytiszta tengervíz és pálmafákkal szegélyezett homokos tengerpartok adta pihenési lehetőségeket. A barátomat is a búvárkodás, engem meg a gránitsziklás tengerpartok különleges látványa vonzott ide.
Mi végül két seychelles-i szigetet látogattunk meg: a fő szigetet, Mahét, azon belül is a sziget északi részén található Beau Vallont és térségét, valamint a mindössze 5 km átmérőjű La Digue szigetét. Ez utóbbi annyira kicsi, hogy mindenki csak gyalog vagy biciklivel jár mindenhova, ami egy egész különleges élményt ad a sziget felfedezése mellé. Felfedezni pedig tényleg megéri, mert szinte minden partszakasz más és más - hangulatában, élővilágában, és formakincsében. Hol erős áramlatok járják a partokat, hol pedig szelíd hullámzás mozgatja a homokkal keveredő aprócska mészvázú állatkák héjtöredékeit és a közeli zátonyokról letöredezett koralldarabkákat. Egy viszont mindkét szigeten ugyanaz: a gránitsziklák, amik nemcsak a partokat díszítik, de az esőerdő belsejében is ki-kibukkannak a lombkorona felett.
Az egyik délutáni La Digue-i szigetbejárásunkon egyszer csak előtört belőlem a geológus, hogy na várjunk csak! Mit keres egyáltalán gránit itt, az óceán közepén? Honnan és hogyan kerülhetett ide? Eddig fel se merült bennem, hogy bármiféle geológiai érdekességgel találkozhatunk majd az óceán közepén, de tessék...
...valójában egy elszigetelt mikrokontinens:
Míg a legtöbb ember számára a gránit is csak egy ugyanolyan kőzet, mint a többi, ami éppenséggel még jól is mutat a tengerpartokon, földtani szempontból viszont nagyon is specifikus jelentése van a jelenlétének. A gránit ugyanis az a kőzet, ami a kontinensek több km mélyre lehúzódó "gyökereit" alkotja, ahol a Föld belsejéből felfelé igyekvő, de a földfelszínt soha el nem érő magmák megrekednek, az ottani magas hőmérsékleten és nyomáson kikristályosodnak, és százezer- vagy millió évek alatt lassan kőzetté szilárdulnak. Önmagában már az is egy nagyon érdekes kérdés, hogy mégis milyen tektonikai és felszínformáló erők képesek több km mélyésgből aztán a Föld felszínére hozni ezeket a gránitos kőzeteket, de most maradjunk csak a ténynél, hogy a gránit kizárólag kontinensek alatt képződik. Tehát, ha valahol gránit van, akkor az biztosan kontinentális terület - vagy ahogy a geológiában mondjuk, kontinentális kérge van.
A Seychelles-szigetek azonban több, mint 1500 km távolságra van az afrikai partvonaltól. Akkor mégis hogy lehetne már kontinentális terület?
Itt jön az, hogy mi geológusok hajlamosak vagyunk máshogy definiálni bizonyos fogalmakat, mint ahogy azokat a köznapi értelmezésükben használjuk, mert szeretünk mindent a kőzetek és az őket létrehozó folyatok irányából megközelíteni. Az óceán és kontinens fogalma is ilyen. Geológiai értelemben a kontinens nem egyenlő a szárazfölddel, az óceán pedig nem egyenlő a tengervízzel borított területekkel, hanem kontinens az, aminek döntően gránitos összetételű kőzetekből álló kontinentális aljzata van, óceán pedig az, aminek bazaltos-gabbrós összetételű óceáni aljzata van. Ilyen értelemben például az Északi-tengeri terület még az európai kontinens (egész pontosan az Eurázsiai-lemez) része, mert az aljzatát kontinentális kőzetegyüttes alkotja, csak épp felülről jelenleg tengervíz borítja, a földtani értelembe vett Atlanti-óceán határa pedig csak jóval nyugatabbra, Nagy-Britanniától még több száz kilométer távolságra húzódik. Ugyanígy, ha kontinentális kőzetek találhatók a Seychelles-szigeteken, akkor az is egy kontinens része. Na de melyiké?
Az 1980-as évektől kezdve mélytengeri fúrások, geofizikai mérések és kőzettani tanulmányok sorozatának köszönhetően sikerült kitérképezni ennek a kis kontinensnek, vagy más néven a Seychelles-mikrokontinensnek a méretét, ami meglepően nagy, körülbelül 150 ezer km2. Összehasonlításként: Magyarország területe 93 ezer km2. Ráadásul az is kiderült, hogy a Seychelles nem az egyedüli ilyen kontinensdarab itt az Indiai-óceánban, hanem például a Mauritius és Réunion-szigeteket felépítő vulkáni képződmények alá eltemetve is kontinentális eredetű kőzeteket találtak, csak ezek pont a vulkáni felépítmények miatt sosem látszódnak a felszínen.
Mit keresnek ilyen kontinensdarabkák az Indiai-óceán közepén?
A válasz az Indiai-óceán történetében keresendő. A seychelles-i gránit korát és összetételét megnézve azonosították, hogy az itteni gránitok megegyeznek a Madagaszkárról és Nyugat-Indiából ismert 750-800 millió éves (!) gránit előfordulásokkal. Kb. 180 millió évvel ezelőttig Afrikával egyetemben ezek a területek mind egy nagy ősi kontinenst alkottak (Gondwana volt a neve), egészen addig, amíg el nem kezdődött ennek a kontinens-óriásnak a feldarabolódása és a mai kontinens-elrendeződés kialakulása. Először csak Madagaszkár Indiával vált le Afrikáról a mai Mozambiki-csatorna kinyílásával, majd ezt 85-90 millió évvel ezelőtt az Indiai-óceán újabb részmedencéjének gyors kinyílása követte. Ezzel már Madagaszkár és India is távolodni kezdett egymástól, India nyugati pereme pedig feltöredezett és kis darabok váltak le a kontinens széléről, amik végül különböző tektonikai folyamatoknak eredményeként az óceán közepére "sodródtak" és ott végleg csapdázódtak.
A Seychelles-mikrokontinens ily módon történő kialakulása a mai napig hatással van a szigetcsoport történetére. Azzal, hogy egy hosszú idő óta szárazulatként működő kontinensről szakadtak le a szigetek és sodródtak be az óceán közepére, rengeteg állat- és növényfaj csapdázódott a szigeten, amik aztán az elmúlt 65 millió év során egyedi úton tudtak fejlődni - szemben mondjuk más óceáni szigettel, ahova kizárólag nagy távolságú repülés vagy úszás után kerülhet be az élet. Mindennek eredményeként olyan endemikus fajokkal találkozhatunk a Seychelles-szigeteken, mint például a Coco de mar pálmák (ezek igazi "élő fosszíliák": hosszú évmilliókon át változatlanok maradtak, miközben a közeli rokonaik eltűntek vagy teljesen kihaltak) vagy az Aldabrai óriásteknősök.
Túrázás a Seychelles-szigeteken:
Túraútvonalak, amiket ajánlunk:
- Beau Vallon ► Anse Major Trail:
~8 km, 
~70 m - Beau Vallon ► Sunset beach (inkább séta, mint túra): ~6 km, ~50 m
- La Digue ► Anse Caiman Natural Trail: ~4.5 km, ~100 m
- La Digue ► Nid d'Aigle (Bellevue) Trail: ~4 km, ~300 m
- La Digue ► Anse Gaulettes (inkább séta, mint túra): ~6.5 km, ~60 m
Hasznos infók a túrázáshoz:
- Az erdőben futó túraútvonalak nincsenek túl jól kiépítve, de jellemzően jól követhetők. Rendes turistajelzés se nagyon van, de festékszóróval több helyen fel van nyilazva az útvonal.
- A legtöbb útvonal valamelyik eldugottabb partszakaszhoz vezet, ezért (és az amúgy elég fülledt meleg miatt) praktikusnak tűnhet fürdőruhában nekivágni a túrának, de ezt nem javaslom, mert nagyon le lehet égni benne, kényelmetlen is a gyalogláshoz, és rettenetesen beleizzad az ember.
- Ha tervezitek, hogy túráztok majd, csomagoljatok egy túracipőt, vagy legalább egy sportcipőt. A túraösvények sok helyen sárosak, illetve helyenként gránit tömbökön, sziklafelületeken kell lépni, amik vizesen csúsznak. Aki papucsban, szandálban, vagy úszócipőben volt, nagyon szenvedett.
- Útközben szinte sehol nincs bolt, így vigyetek magatokkal bőséges mennyiségű vizet (jóval többet, mint amit normál esetben szükségesnek becsülnétek)!
- Érdemes rovarriasztót vinni. Mi a biztonság kedvéért használtuk, de nem volt szemmel láthatóan zavaró a rovarhelyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése