Patagonia W-trek: 75 km a gleccseróriások birodalmában

Van a dél-amerikai kontinens legdélebbi vidékén egy távoli vadregényes táj, ahol magyar túrázóként igazi kihívást jelent a szeszélyes időjárás, minden természeti forma újdonság, a lépték pedig hatalmas. Miközben a turistaútak egész völgyeket kitöltő gleccseróriásokat, jégtáblákban úszó türkíz gleccsertavakat, és vakmerő gránit sziklatornyokat kerülgetnek, az emberre lépten-nyomon rájön itt a felismerés, hogy milyen elhanyagolhatóan kicsi része a világnak, és ehhez képest mekkora ereje van a természetnek. Számomra legalább is ilyen volt Patagóniában túrázni.

Úticél: Chile, Dél-Amerika

2024 januárjában két hétre Chilébe utaztunk nyaralni, ahol a cél az Andok hegységrendszer két ikonikus területének meglátogatása volt. Bizonyára sokatokban felmerül a kérdés, hogy miért pont ide akar nyaralni menni valaki, hiszen a magyarok körében egyáltalán nem mondható szokásosnak, nemhogy népszerűnek Chile. A barátom erre csak annyit mondana, hogy "áh, geológusok...". És valóban, geológusok számára Chile egy igazi paradicsom. A világ leghosszabb észak-déli lefutású országaként Chile a legtöbb éghajlati övezeten áthalad, ami elképesztően sokszínűvé teszi az országot, nemcsak időjárási és földrajzi szempontból, de kulturálisan is. Ennek köszönhető, hogy egy országon belül olyan szöges ellentétben álló tájakat ismerhet meg az ember, mint amilyen az üvöltő szeleiről és gleccseróriásairól híres Patagónia, valamint a világ legszárazabb területei közé tartozó magashegységi Atacama-sivatag. Az Atacama évek óta szerepelt a bakancslistámon, miután még geológus hallgatóként láttam róla egy előadást az egyetemen, így elsősorban ide akartam eljutni, de legnagyobb meglepetésemre a plusz úticélként beiktatott Patagónia minden várakozásomat felülmúlva az abszolút kedvenc vidékem lett.

Patagónia és a Torres del Paine Nemzeti Park:

Patagónia a dél-amerikai kontinens legdélebb, hatalmas területeken kiterjedő vidéke, amely egyszerre foglalja magába a kontinens nyugati oldalán végigfutó Andok hegységrendszer déli vonulatait, valamint a tőle keletre található sztyeppét (argentin Pampák). A hideg klímájának köszönhetően Patagónia hegyvidéke számos gleccseróriásnak ad otthont, melyek akár egész völgyeket tölthetnek ki. Az egyes gleccsernyelvek között kibukkanó hegyek sokszor függőleges sziklatornyok formájában emelkednek a végtelen jég felé, melyek látványegyüttese egyedülálló a világon.

 

Patagónia vidéke rettentően ritkán lakott, és a legtöbb része teljesen érintetlen, turistaként pedig csak nagyon körülményesen elérhető. A turizmus egy-két konkrét területére koncentrálódik - az egyik ilyen turista célpont az argentin határhoz közel eső, de még a chilei Andokhoz tartozó Torres del Paine Nemzeti Park is. Ennek részletes felfedezésére csak többnapos gyaloglás révén van lehetőség, méghozzá fix útvonalon. Az úgynevezett Patagonia W-trek a Torres del Paine Park bejárására szolgáló 75 km hosszú túraútvonal, amit sokan a világ egyik legszebb túraútvonalaként tartanak számon. A W-trek a nevét az útvonal W alakjáról kapta, aminek szárai egy-egy völgybe vezetnek fel, miközben jellegzetes patagóniai tájakon és formakincsek mentén vezeti a túrázókat. A túraútvonal népszerűsége miatt a W-trek kifejezetten könnyen elérhető és teljesíthető útvonal, így mi magunk is ezt választottuk Patagónia felfedezésére.

▲ A Torres del Paine Nemzeti Park és a Patagonia W-trek felülnézeti képe a Google Earth-ben

Patagónia W-trek: túrabeszámoló

Patagóniai túránk bázisa Puerto Natales volt, ami egy kicsiny város a semmi közepén, kb. 2800 km-re a fővárostól, Santiago de Chilétől. Chilében hatalmasok a távolságok, aki nagyon ráér és kellően bevállalós, autózhat vagy buszozhat is, de mi a repülést választottuk. A Santiago de Chile és Puerto Natales közötti 3.5 órás repülőút életem leglátványosabb repülőútja volt, végig kifelé bámultam az ablakon, és jobbnál jobb képeket készítettem az Andok hósapkás magashegyi vulkánjairól, kanyargó folyórendszerekről, Patagóniát elérve pedig a hatalmas gleccserekről.

Puerto Natales a tőle kb. 60 km-re található Torres del Paine Nemzeti Parkba érkező turisták kiszolgálására épült rá, így a szálláshelyeken, éttermeken és túrafelszereléseket áruló üzleteken kívül nem sok látnivaló akad itt. Innen másnap reggel a legelső busszal indulva jutottunk el a Parkba. A bejáratnál lévő Central kempingtől keletről nyugatra haladva mentünk a W-trek mentén. Mivel ebbe a kempingbe foglaltuk az első éjszakai szálláshelyünket, érkezéskor rögtön felállítottuk a sátrunkat és lepakoltuk a felesleges cuccainkat, mielőtt útnak indultunk a W-trek leghíresebb szakaszára.

1. nap: Central kemping - Mirador Base de las Torres - Central kemping

20.6 km - Szintemelkedő: 1612 m - 1612 m

A W-alakú útvonal legkeletebbi szára a Base de las Torres nevű kilátópontra vezet fel, ahonnan a híres patagóniai gránit sziklatornyokra nyílik kilátás. Ezeket a sziklatornyokat nemcsak azért akartam élőben is látni, mert baromi jól néznek ki, hanem geológiai szempontból is érdekesek. A gránit alapvetően egy mélységi magmás kőzet, ami azt jelenti, hogy a Föld belsejében, leggyakrabban hegységrendszerek alatt keletkezik, amikor a felszín felé tartó kőzetolvadék (magma) néhány km mélységben megreked, hűlni kezd, és végül kőzetté szilárdul. Az, hogy ma mégis felszínen van, és mi oda tudunk menni hozzá, évmilliókon át tartó tektonikai és felszíni folyamatok eredménye, amelyek sekély mélységbe emelték a gránitot, az azt fedő kőzeteket pedig "leradírozták" (leerodálták). Jelen esetben az említett felszíni folyamatok között nagy szerepet játszottak a gleccserek is. A patagóniai gránit sziklatornyok azért is érdekesek, mert hosszan megfigyelhető a világosszürke gránit és az azt befogadó fekete agyagpala érintkezési felülete is, és a hideg klímának köszönhetően alacsony tengerszint feletti magasságon sincsen kiterjedt növénytakaró, ami elfedné ezt a szemünk elől.

▲ A híres patagóniai gránitsziklák a Mirador Base de las Torres nevű kilátópontból.

A kilátópontra felfelé vezető út az utolsó másfél km-t leszámítva könnyen járható, hol fenyveserdőben, hol pedig kissé kitett turistaúton halad, végig a fekete agyagpalát keresztezve. Napos idő esetén javaslom, hogy sok vízzel induljatok útnak, mert az első szakasz elég napos, az út pedig nem keresztez vízfolyást majdnem a Chileno kempingig, ami kb. félúton van a kilátópont felé. Ugyanez igaz az utolsó másfél km távra is, ami részben az út- és terepviszonyok, részben pedig a szembejövő gyalogos forgalom miatt nagyon lassan is járható. Itt már a gránitban halad az út, aki szeretne, sok szép csillogós ásványokkal teli kőzetdarabokat gyűjthet belőle :)

▲ A gránit sziklatornyokhoz vezető túraútvonal

Mivel ez a legnépszerűbb kilátópont az egész parkban, azok is ezt az útvonalat választják, akik csak egy napra érkeznek a Parkba, és a vezetett túrák is a sziklatornyokat célozza. Éppen ezért iszonyatosan zsúfolt volt az útvonal, rengeteg olyan alkalmi túrázóval, akik nincsenek tisztában a túrázási etikettel (ne álld el az utat, adj elsőbbséget a felfelé haladónak, ne ordítozz az erdőben, stb). Meg is ijedtünk, hogy az egész túra alatt ilyen tömeggel kell majd együtt túrázni, de másnap kiderült, hogy csak nagyon kevesen gyalogolják végig a W-treket, így a későbbiekben ezzel szerencsére nem volt probléma.

2. nap: Central kemping - Francés kemping

17.2 km - Szintemelkedő: 786 m - 740 m

Véleményem szerint ez az egyik legszebb része a parknak, ahol néhány kilométerenként változik a táj hangulata és formakincse. A második napon szinte végig a fekete agyagpalában haladt az út, gyönyörű kilátással a Paine gránitmasszívum tövében elterülő keskeny, de annál hosszabb gleccsertóra és a szemközti parton feltáruló gyűrt fekete palás rétegekre.

▲ Kilátás a Nordernskjöld-tóra a Cuernos kemping felé vezető útról

A Francés kempinghez közeledve egyre jobb rálátásunk nyílt a felénk tornyosuló gránitmasszívumra is, illetve az utolsó néhány km-en már a Francés-völgy felé ereszkedő függő gleccserek is "belekúsztak" a panorámánkba.

▲ Kilátás a Francés-völgy felé ereszkedő függő gleccserekre a Francés kemping felé vezető útról

Az utolsó nagyobb kapaszkodó után fájós lábbal értünk be a fák között megbúvó Francés kempingbe. Mivel a kemping a hegyoldalban lett kialakítva, a sátrakat lépcsősen kialakított fa placcokra kellett felállítani, amihez jól jött az extra rögzítő kötelek. Éjszaka a fák remekül felfogták a szelet, így ezen a napon aludtunk a legjobban.

▲ A második éjszakai fákkal körülvett sátorhelyünk a Francés kempingben

3. nap: Francés kemping - Paine Grande kemping

9.2 km - Szintemelkedő: 295 m - 381 m

Valahogy minden túrán a harmadik nap a legnehezebb, függetlenül a megtett távtól és szinttől, és ez most is így volt. Bár az első két napi túrák nem voltak kifejezetten nehezek, nem voltunk hozzászokva, hogy 15 kg-os felszereléssel a hátunkon túrázzunk naphosszat, ezért reggel úgy döntöttünk, hogy rövidítjük kicsit a harmadik napi távot. A kempingtől viszonylag rövid időn belül elértük a Francés völgy bejáratát, ahol gyönyörű kilátás nyílt a már tegnap is látott gleccserekre, de magába a völgybe nem mentünk fel teljesen.

▲ Gleccserkilátás a Francés-völgy bejáratából

▲ A Torres del Paine 90 millió éves fekete agyagpalába ékelt világosszürke gránit masszívuma

A Paine Grande kemping felé vezető út jelentős része egy félig halott erdőn halad keresztül, ahol csontszínű famaradványok jelzik egy néhány évvel ezelőtti tűz emlékét. Bár a patagóniai klíma nem kifejezetten kedvez az erdőtüzeknek, emberi hibából bármikor keletkezhet tűz, a folyamatos és erős patagóniai szélben pedig iszonyat gyorsan szét tud terjedni a tűz. Ez történt itt is: amikor még szabadon lehetett használni bármilyen gázfőzőt a parkban, néhány turista nem figyelt oda eléggé, és tüzet okozott, ami kis túlzással a fél parkot felégette. Azóta tilos bármiféle tűzgyújtás és kempingfőzés a parkban. A szomorkás látványt némileg javítja, hogy a természet már elkezdte visszahódítani az egykor felégett területeket.

▲ A pár évvel ezelőtt leégett erdős szakaszon keresztül vezető út

4. nap: Paine Grande kemping - Grey kemping - Paine Grande kemping

24.2 km - Szintemelkedő: 1615 m - 1615 m

A négy nap közül talán ez az utolsó volt a kedvencem. Az Alpokban jártunk már néhány gleccsernél, de azok meg se közelítették az egész völgyet kitöltő Grey-gleccsert. A Grey kempinghez vezető úton először a gleccser elvégződésében húzódó gleccsertavat pillantottuk meg, amin a gleccserből leszakadt jégtáblák úsztak. A barátom először megkérdezte, hogy mik ezek az úszó "izék", mert annyira élénk kék színük volt, hogy én magam is alig hittem, hogy ezek természetes formák. A süvítő szelek több kilométerre elsodorták a hosszúkás tavon ezeket a jégtömböket, így magát a gleccsert akkor még nem is láttuk, de már sejteni lehetett, hogy óriási lesz.

▲ Úszó jégtömbök a Grey gleccser elvégződésében levő gleccsertavon.

Körülbelül félúton a Grey kemping felé vezető úton van a Grey-kilátópont, ahonnan először pillantható meg a gleccser. A látvány meghökkentő.

▲ Kilátás a Grey-gleccserre a róla elnevezett kempinghez vezető turistaútról.

Ahogy közeledik az ember a gleccserhez, egyre jobban érzékeli a méretét: az elvégződésében 6 km széles és 30 méter magas, a völgyet felfelé pedig 28 km hosszúságban tölti ki. A Grey kempinget elérve mi tovább sétáltunk a kb. 500 m-re található újabb kilátópontra, ahol egész közelről láthattuk a gleccsert, és további jégtömböket nézhettünk meg. A kempingnél ezen kívül lehetőség van befizetni vezetett kajakozásra és hajós kirándulásra a tavon, az utóbbival egészen a gleccser elvégződéséhez oda lehet jutni. Bár a W-trek hivatalosan elvégződik a kempingnél, tovább lehet sétálni a turistaúton a Paso menedékház irányába, ami felvisz a gleccser felé, és a képek alapján csodálatos panorámát nyújt a gleccserre. Mi sajnos ezeket idő hiányában kihagytuk, de utólag nagyon sajnáltuk, hogy nem szántunk plusz egy napot a Grey kempingre.

▲ A Grey-gleccser 30 méter magas frontja a Grey kemping melletti kilátópontról

Miután kinézelődtük magunkat, visszaindultunk ugyanezen az úton a Paine Grande kempingbe. A visszaúton nyilvánvaló lett, hogy érdemes volt korán elindulni, megelőzve így a tömeget, ráadásul a szél is jellemzően felerősödik délutánra, és ez a szakasz kifejezetten ki van téve a szélnek. A kempingből katamaránnal jutottunk el a buszmegállóig, onnan pedig busszal Puerto Natalesbe.

▲ Az esőfelhőbe burkolódzó Torres del Paine Park látképe a Puerto Natales felé vezető buszútról

A patagóniai időjárásról:

Patagónia híres a szeszélyes időjárásáról, amire jobb előre felkészülni, ha ide terveztek látogatni. Tekintve, hogy Patagónia a Föld déli féltekén van, december-január-február a nyári főszezon, ekkor a legkedvezőbb az időjárás a sátras trekkingre. Ez a kedvező időjárás is csak annyit jelent, hogy minimális az esélye a hónak, és az éjszakai minimum hőmérséklet a pozitív tartományban marad. Tehát, hacsak nem vagy rettentően szerencsétlen, főszezonban nem fogsz hóval találkozni, a havon kívül viszont mindenféle időjárásra készülni kell, beleértve a napsütést, a folyamatos esőt, és a 100 km/h-nál is erősebb szelet. A helyzetéből adódóan Patagónia rengeteg csapadékot kap a Csendes-óceán felől, a szél pedig azért ilyen erős, mert az 50. földrajzi szélesség környékén felerősödnek a nyugati szelek ("üvöltő ötvenesek"), a déli féltekén pedig a szélesség pont egybeesik az Antarktisz körüli "üres" óceáni területekkel, ahol nincsenek kontinensek, amik lefékeznék a szeleket. Bár állandóan van szélmozgás, a W-trek mentén főleg a W szárai mentén húzódó völgyekben süvít a szél, a szárak közötti átkötő szakaszokon ilyen szempontból kellemesebb a haladás. Több kemping is sajnos pont a völgybejáratoknál van, így stabil vázú, szélálló sátorral készüljetek!

Kinek ajánlom a W-treket?

A W-trek egy közepes nehézségű túraútvonal, amit átlagos erőnlét esetén bárki teljesíteni tud. Mivel több kemping is van az útvonal mentén, mindenki egyedileg ki tudja választani, hogy melyik nap mekkora távolságot szeretne menni. Mi napi 10-25 km távokat mentünk, így belefértünk 4 napba, de az első és utolsó napi 1600 m-es szintemelkedők nagyon fárasztóak voltak. Attól függően, hogy mennyi pénzt szántok az útra, jelentősen megkönnyíthető a túra, ha béreltek kempingfelszerelést, vagy akár a sátor helyett kabinszállást választottok. Kérhettek étkezést is a kempingben, ami szintén csökkenti a hátizsák súlyát, de ezeket a kényelmi dolgokat rendesen meg is kell fizetni.

Nagyon tudom ajánlani ezt a túrát azoknak, akik kezdő vagy kevésbé tapasztalt túrázókként szeretnének kipróbálni egy olyan túraútvonalat, ami látványvilágát tekintve rengeteg újdonságot nyújt az európai útvonalakhoz képest, és ahol nagy kihívást jelent a kiszámíthatatlan időjárás. Kifejezetten jó azoknak, akik esetleg egyedül vágnának neki az útnak, mert mindig vannak más túrázók az ember körül, így probléma esetén könnyű segítséget kérni. Ezen kívül rengeteg információ található a neten erről az útvonalról, ami megkönnyíti a felkészülést, és az út mentén a tájékozódás se jelent problémát, mert mindenhol evidens az útvonal.

Költségek:

Az utóbbi néhány évben Patagónia rettentően felkapott turistahely lett, minek következtében egyrészt nagyon megnőttek az árak, másrészt sok olyan szabályozást bevezettek, ami kedvezőtlenül hatott a budget túrázókra (pl. csak a kempingekben lehet aludni, tűzgyújtási tilalom van). Azt kell mondanom, hogy akkor se tudja az ember nagyon olcsón megúszni ezt a kirándulást, ha cipeli a saját kempingcuccát, nemhogy ha kis kényelemre vágyik (például bérelne kempingfelszerelést).

2024 januárjában körülbelül az alábbi költségekkel lehetett számolni. Az árak 2 főre vonatkoznak.

• Oda-vissza repülőjegy Santiago de Chile és Puerto Natales között, feladott csomagokkal: 670 USD
  
• Hotel ára a túra előtti és utáni éjszakára Puerto Natalesben: 200 USD
  
• Oda-vissza buszjegy Puerto Natales és a Torres del Paine Park között: 60 USD
  
• Belépőjegy és 4 napos engedély a parkba: 78 USD
  
• Kemping szállásdíj 3 éjszakára, saját sátorban, saját felszereléssel: 166 USD
  
• Étkezés a kempingek menzáján (fejenként 2 reggeli, 1 hideg ebédcsomag, 3 vacsora): 406 USD
  
• Katamarán menetjegy Paine Grande és a buszmegálló között: 80 USD (készpénzben kell fizetni)

Ez 2 fő esetén összesen kb. 1660 USD, vagyis 830 USD/fő. Ennél olcsóbban is ki lehet hozni, ha az ember főszezonon kívül megy, olcsóbb repülőjegyet/szállást talál magának, és/vagy megoldja magának a Parkon belül az étkezést. A Santiago de Chile-be való eljutást azért nem adtam hozzá, mert annak foglalástól, kiindulási helytől függően nagyon változik az ára, és az utazók nagy része nem négy nap W-trek miatt fog elutazni a világ másik végére, hanem összekapcsolja más programokkal, úticélokkal - mi például az Atacamába mentünk Patagónia után.

Hasznos infók, ha a W-trekre készülsz:

• Nem lehet vadkempingezni! És amúgy drónozni se...
• Utasbiztosítás: tekintve, hogy mennyire a semmi közepén van a Park, bármilyen mentés csak helikopterrel lehetséges, ami rettentően drága, ha nincs biztosításod. A mentés alatt nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, elég, ha félrelép az ember a park közepén, kimegy a bokája, és nem tud a saját lábán elgyalogolni a park kijáratáig.
• Én nem normál esetben nem szoktam a repülőn helyválasztásra költeni, de ha hajlandó vagy egy kis pluszt fizetni érte, akkor mindenképpen a menetirány szerinti bal oldalra (és a szárnytól távolabbra) válassz ablak mellé ülőhelyet, hogy a lehető legjobb kilátásod legyen útban Patagónia felé ;)
• Sátor: a hatalmas szél miatt nagyon-nagyon fontos, hogy jó sátorral készüljetek Patagóniába, mert nem egy sátrat még a délután folyamán darabokra tépett a szél. Akinek nincs ilyenje, vagy csak nem akarja cipelni, az tud bérelni a kempingekben, de a bérlésnek igen borsos ára van: a 2024-es szezonra nagyjából plusz 300 US dollár lett volna a bérlés díja 2 főre, 3 éjszakára a normál kempingdíjakon felül, ami brutálisan sok. Nem beszélve arról, hogy a folyamatos szél egyébként ezeket a bérsátrakat is jól megtépázta már. Mivel mi amúgy is gondolkoztunk egy lightweight túrasátor vásárlásán, ezen a ponton döntöttünk úgy, hogy akkor ezt a 300 dollárt inkább egy nagyon jó minőségű túrasátor vásárlásába tesszük bele - így ruháztunk be egy 3 személyes Big Agnes Copper Spur sátorba, ami egyébként tisztességesen bírta a szelet és esőt is.
• Érdemes plusz kötelet és cöveket vinni a sátor rögzítésére. Egyes kempingekben (pl. a Francés és Chileno kempingekben) fa alapzatra kell felállítani a sátrat, mert domboldalban van a kemping, így ezeken a helyeken csak kötözéssel tudod rögzíteni a sátrat. Ezen kívül általánosan igaz, hogy érdemes hamar beérni a kempingbe, hogy minél jobb sátorhelyet tudj választani. Ez különösen fontos a Paine Grande kempingben, ahol minél közelebb kell sátrazni a domboldal tövéhez, hogy minél jobban védve legyen a sátor az iszonyat erős széltől.
• Étkezés: a kempingekben van lehetőség étkezést kérni. Persze ez is botrányosan drága volt, de végül is ahol tudtunk, befizettünk rá, hogy ne kelljen a kempingcuccokon kívül még a kaját is cipelnünk a hátunkon. Alternatívaként, cipelheted a parkon kívülről hozott kaját és kempingfőző felszerelésed. A kempingekben volt mindig valamilyen kis boltocska, ahol limitált választékú túrakajákhoz, kisebb nasikhoz lehetett hozzájutni, de ezek is szuper drágák voltak (egy 3 dl-es Coca Cola például 2400 forint volt). Valamennyire érthető egyébként a magas ár, hiszen mindent messziről lóháton szállítanak be a kempingekbe. Ha saját kaját szeretnétek főzni, tudjátok, hogy a szél miatt tűzvédelmi okokból csak a kempingekben kijelölt, szélvédett helyeken szabad gázfőzőt használni (amióta pár éve néhány turista leégette a fél parkot).
• Kulcsfontosságú az előre tervezés! A népszerűsége miatt a W-trek mentén található kempingek iszonyat gyorsan betelnek a főszezonra. Általában augusztus elején nyitják meg a foglalást a december-márciusi periódusra, és amikor mi augusztus második hete végén próbálunk foglalni, már sok kemping be volt telve, nem jutott étkezési lehetőség, stb. Ezen kívül persze a parkon kívüli szállásárak is megduplázódtak, ahogy közeledtünk a januári utazási időpontunkhoz, így mindent érdemes előre foglalni.
• Nincs térerő a parkban! A kempingekben arany áron lehet korlátolt wifihasználatot vásárolni, ha mindenképpen szeretnétek netezni vagy bejelentkezni a család felé. Nekünk ugyan ezen a túrán még nem volt, de ha hasonlóan off-grid helyeken szoktatok vagy terveztek még túrázni, akkor nagyon javaslom egy Garmin InReach műholdas kommunikációs eszköz beszerzését, amivel térerő nélkül is tudtok sms-ben kommunikálni a családdal, de ami még fontosabb, vészhelyzet esetén mindig tudtok segítséget kérni a hatóságoktól! Én nemrég ruháztam be egy ilyenre, amikor egyedül túráztam az északi sarkkörön túl, és remekül működött.
• Széldzseki: csak ajánlani tudom, hogy legyen nálatok egy széldzseki a túrára, én végig abban voltam, és elképesztően sokat számított a szélben. Mi a Patagonia Houdini dzsekit használjuk, és amikor először fogtam kézbe, olyan volt, mintha egy szemeszsák lenne, ami elég röhejes, de Patagóniában minden kétségem elmúlt a hasznosságát tekintve ;)
• Ívóvíz: a parkban szuper tiszta a gleccserpatakok vize, így szinte bárhol lehet vizet vételezni útközben. Mi a biztonság kedvéért használtunk vízszűrőt, de a legtöbben szűrés nélkül ittak a patakokból.

Hasznos linkek:

Torres del Paine Park belépőjegy vásárlás: CONAF

Kemping (és opcionálisan buszjegy) foglalás: Las Torres

Busz menetrend és előzetes jegyvásárlás: Bus-Sur (Puerto Natales-Rodoviario - Torres del Paine Park)

Szuperrészletes angol nyelvű útmutató a foglaláshoz (blogbejegyzés): Wordly Adventurer

Értékelés:

Összességében: - eddigi kedvenc úticélom

Tájkép, látnivalók: - a leglátványosabb formakincs, amit eddig láttam 

Túra nehézsége: - a táv és szint nem vészes, de az időjárás (főleg a szél) nehezít

Túraútvonal követhetősége: - mindenhol egyértelmű

Túraútvonal tisztasága: - nincs szemét, iható a patakvíz

Szállások (kempingek): - a legtöbb jó vagy közepes

A túra teljesítésének költsége: - de csak mert tudom, hogy vannak még drágább helyek...